Azonnal telefonáltam, hogy bejelentkezzek az orvosomhoz. Éppen Húsvét volt, a doktor úr szabadságon van, négy hét múlva van időpont. Teljesen elkeseredtem. Az asszisztensnő szorított nekem egy kis helyet a 3. héten. Egy kicsit jobb, de eléggé kétségbe voltam esve. Nem tudtam, hogy folytathatom-e a hastáncot, meg a fitnesz edzéseket. Főleg hogy 4 hét múlva fellépésünk van, amire már hónapok óta készülünk. Azért aggódtam annyira, mert a hastánc tanárnőm akkor 7 hónapos terhes volt, és ő annyira rosszul volt az első trimeszterben, hogy nem táncolhatott. Egy kedves barátnőm pedig épp a 2. hónapban járt, neki feküdnie kellett. Persze tudom, hogy mindenki és minden terhesség más, de két ilyen közeli példával szerintem mindenki megrémült volna :). Szerencsére azért volt még támaszom. Az egyik barátnőm hastáncról dupla anyuka. Ő megnyugtatott, azt mondta annyit táncoljak és mozogjak, amennyi jól esik, a babának nem lesz baja. Meg aztán volt az egyik reggeli TV műsorban pár perc erejéig szó a terhes hastáncról (a mi tanárnőnk táncolt a háttérben :) ), és ott is elhangzott, hogy hastáncolni a terhesség legelejétől a legvégéi, ameddig jól esik nyugodtan lehet. Így is tettem, a bemutató nagyon jól sikerült :)
Eljött a három hét múlva, megyek a dokihoz. Nagyon izgatott voltam. A doktor úr első tapintásra megállapítja, hogy bizony babát várunk. Megnéztük ultrahangon is. Láttuk a szívmozgást. Leírhatatlan az élmény. ..
Sajnos a doktor úrtól meg kellett válnom. Kb. 10 éve költöztem el Pesterzsébetről, ahol a doktor úr rendel, méghozzá egész messzire, Dunakeszire. De hát ki szereti váltogatni az orvosait, főleg a nőgyógyászát. Most viszont eljött az ideje. Ennek két oka is volt. Az egyik, hogy nem szerettem volna havi 1-2 alkalommal másfél órát utazgatni egy 15 perces vizsgálat miatt. Másrészt meg szülni sem szerettem volna a Dél-Pesti kórházban. Leginkább azért, mert messze van tőlünk meg a családomtól, másrészt mert a kórház se győzött meg arról, hogy nekem feltétlenül ott kell szülnöm. Naivan azt gondoltam, hogy a doktor úr majd ajánl valakit. Hát elég nagy csalódás volt. Mindenáron meg akart győzni arról, hogy maradjak nála és a kórháznál. És ez elég antipatikus volt :( Aztán meg ellátott néhány jó tanáccsal. Ne fessek hajat, mert az ammónia felszívódik a fejbőrön keresztül és ez nem jó (itt jutott eszembe, hogy mi van a tusfürdővel, a testápolóval meg a többi kozmetikummal, azokban vajon mi van?). Ne menjek szoláriumba (amúgy is a napfény híve vagyok inkább :) ), és ne menjek 32 °C-nál melegebb vízbe, még a fürdőkádat is kerüljem. Elmondta, hogy nyugodtan folytathatom azt az aktivitást, amit eddig (nem is említettem, hogy ez hastánc :) ).Ezen kívül pedig a kezembe nyomott a Down-kór szűrésről egy prospektust. Felhívta a figyelmemet, hogy ezt bizony csak a kórházban tudják elvégezni, úgyhogy nem fogom megúszni az utazást. A 12. hét vége felé volt repülőjegyünk Párizsba. Megkérdeztem, hogy ez probléma-e, mert a repülésről is hall az ember mindenféle rémhíreket. Szerencsére azt mondta ez nem probléma, de hogy előtte feltétlenül csináltassuk meg a Down-kór szűrést. Felírta még, hogy milyen laborvizsgálatokat kell elvégezni. Elkezdte magyarázni, hogy kórházban hová kell mennem ezzel, de felhívtam a figyelmét arra, hogy főleg reggel éhgyomorra nem fogok másfél órát utazni a labor miatt, miközben azt meg tudják csinálni helyben is. Ezt el is fogadta :) még gyorsan rákérdeztem a toxoplazmára. Mert nekünk is van cicánk, anyuéknak meg kettő is van. Válasz csak annyi, hogy ő még nem találkozott olyan esettel, ahol ez előfordult volna, és ne foglalkozzak vele. Hát jó.
Később beszéltem a barátnőmmel. Minden egyes mondata után egyre kevésbé volt szimpatikus a doktor úr. A vizsgálattal nem volt semmi probléma, a tapintásos megállapítás és az ultrahang is megvolt. Mondott három dolgot, amit ne csináljak, ez is jó volt, de minden másról elfeledkezett. Például arról, hogy a 12. hétig jelentkeznem kell a területileg illetékes védőnőnél, aki kiállítja a kiskönyvemet. Mert minden egyes vizsgálat bekerül ide 8védőnőnél pl. legalább 4x meg kell jelenni), és e nélkül nem részesülhetek szociális támogatásban (pici apróság, tényleg). Hogy a laborvizsgálatokra a háziorvos ad beutalót, vagyis hozzá is el kell mennem. Hogy a Down-kór szűrés nem kötelező 35 év alatti anyukáknál. Utána is néztem. A 12. heti genetikai ultrahangon van nyaki redő mérés. Ha ez az érték meghaladja a 2,5 cm-t akkor valószínűsíthető, hogy a baba Down-kóros. Ez a mérés 80%-os biztonsággal szűr. Persze erre sokan azt mondják, hogy ez nem 100%. De a vérvizsgálat, ami amúgy 35 év alatt nem TB támogatott és ezért nem is olcsó (10.000-25.000 között láttam árakat) is csak 90%-os! Itt éreztem azt, hogy biztosan nem megyek vissza ehhez az orvoshoz, keresnem kell másikat. És van erre 3 hetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése