Első vizsgálatok - második felvonás :)

Megkerestem a neten, hogy hol találom a védőnőmet. Még szerencse, hogy utcanév szerint megtalálható, hogy kihez tartozunk, így megtudtam, hogy hová kell mennem. De csak pénteken van tanácsadás, akkor várnom kell 1 hetet. Sebaj, addig keresek nőgyógyászt :)
Az összes barátnőmet, ismerősömet végig kérdeztem. Nagyon aranyosak voltak, mindenki megadta az orvosa számát, és persze mindenki esküdött rá, hogy milyen rendes és jó doki :) Nagyon köszönöm lányok, ez akkor rengeteg erőt adott. Sajnos a sok-sok szám közül elég kevés bizonyult hasznosnak. Ez azért volt, mert addigra már tudtam, hogy azt szeretném, ha az orvos is a közelben lenne és a kórház is, amiben dolgozik. Sőt, igazából ki is néztem két szimpatikus kórházat. Az egyik az Uzsoki utcai kórház, a másik pedig a volt MÁV (most ÁEK). Pedig volt néhány nagyon szimpatikus orvos, akihez szívesen elmentem volna, csak hát a kórház is fontos volt. Ha már egyszer váltok, akkor legyek maximalista :). És persze megint kiderült, hogy túlbonyolítom az életemet. Dunakeszin van egy szimpatikus orvos, aki az ÁEK-ban vezeti a szüléseket. Anyu találta, nem is értem miért nem ezzel kezdtük :) Megpróbáltam utána olvasni a neten. Nem találtam rengeteg dolgot, de ami volt az mind pozitív volt. Hogy körültekintő és alapos. Nekem ennyi elég is volt, kaptam is időpontot 2 héttel későbbre.
Jött a péntek, elszaladtam a védőnőhöz. Izgultam, hogy milyen lesz. Elvégre ő az, aki a legtöbbet tud segíteni. Tanácsot ad, bármilyen kérdéssel kapcsolatban segít, ő fog kijárni hozzánk. Szerencsémre nagyon szimpatikus volt. Meg is beszéltünk egy időpontot a következő hétre. És megerősítette, hogy el kell mennem a háziorvoshoz, mert ő adja a laborbeutalókat.
Akkor irány a háziorvos. Háziorvost váltottam, mikor Dunakeszire költöztünk. Háziorvoshoz nem járok gyakran, de ha kell, akkor gyorsan. És ő nem nőgyógyász, sokkal kevésbé fáj a váltás :). Persze, hogy ne legyen túl egyszerű, nem Dunakeszin volt, hanem Káposztásmegyeren. Oka elég egyszerű. Budapestre jártam gimnáziumba és egyetemre. BKV-val sokkal egyszerűbb volt eljutnom Budapesten bárhová óra előtt vagy után, mint Dunakeszin gyalog. Szerencsére nem voltak sokan a rendelésen. Fél perc alatt végeztünk. Annyit megbeszéltünk még, hogy ha megvannak az eredmények, akkor egyszer szaladjak be délután még rendelési idő előtt és megcsinálják helyben az EKG-t is (merthogy az is kell). Jó.
Akkor irány labor. Dunakeszi labor, mert mióta dolgozom, és van autó, azóta a közelebbi labor a preferált :)Ott kiderült, hogy nem jól van kiállítva a beutaló, mert két vizsgálatot külön beutalóra kellett volna rakni. Így most nem szúrnak meg, mert majd inkább egyszerre mindent.
Akkor vissza a háziorvoshoz. Az meg kiakad, hogy én Dunakesziről miért járok Káposztásmegyerre, és kiállít egy ugyanolyan beutalót :(. Nincs erőm vitatkozni vele.
Két lehetőségem van. Vagy elmegyek Újpestre a laborba, vagy háziorvost váltok. Megnézem a neten az újpesti labort. Elég elkeserítő. Azt írják az újpesti labor túl van terhelve, mert más kerületekből és a környező városokból (Dunakeszi, Göd, Fót stb.) is idejárnak az emberek. Mindig sokat kell várni, stb. Hát ez nem tetszik, tekintve hogy Dunakeszin, amikor voltam alig volt sor, plusz a kismamák soron kívül bemehetnek. Akkor marad a háziorvos váltás. Ez már nem volt annyira egyszerű, mert itt nem találtam meg a neten, hogy a mi utcánk melyik orvoshoz tartozik. Kinéztem egy szimpatikusan hangzó nevet (és persze olyat, aki ugyanott rendel, mint ahol a védőnői tanácsadó is van) és elmentem hozzá. Elég sokat kellett várnom, majdnem lekéstem az időpontomat a védőnőnél emiatt. A doktornő közölte, hogy nem hozzá tartozom, át kell mennem egy másik rendelőbe. De szerencsém van, mert ma épp délelőtt van rendelés, még oda is érek. Hát legyen, csak kár, hogy két helyre kell járnom. De hát nem lehet minden tökéletes.
Átszaladtam a védőnőhöz. Még szimpatikusabb volt, mint azelőtt. Kaptam egy kis csomagot, benne újsággal meg kis könyvvel meg kuponnal. Kitöltöttük a kiskönyvet. A nőgyógyászom helyett elmondta ő, hogy mit kell tennem. Hogy a laborvizsgálatokat a 12. hétig el kell végezni. Jó lenne, hogy amikor a 12. hét környékén megyek a háziorvoshoz, a nőgyógyászhoz meg hozzá, akkorra már meglegyenek. Rákérdezett a cicára. Teljesen kiakadt, hogy az orvosom le akart beszélni a toxoplazma vizsgálatról. Persze, mert az nem olcsó. (Ja, a Down-kór szűrést meg úgyis én fizettem volna). Mondta, hogy ha megyek a háziorvoshoz, akkor írassam fel vele ezt is. Elmondta, hogy nem ehetek nyers húst, nyers tojást, ha kertben vagy virágládákkal dolgozom, akkor lehetőleg kesztyűben tegyem - ez mind a toxoplazma miatt. És persze kerüljem a macskákat. Kérdezte vannak-e tüneteim. Viszonylag szerencsésnek érzem magam, mert egy kis émelygésen kívül nem voltak más tüneteim. A mellfeszülésem addigra elmúlt (előtte elég fájdalmas volt azért). Megmértük a vérnyomásomat. Elég magas volt (136/87), de mondta, hogy ez a terhesség elején normális, majd visszaáll. Megmértük a súlyomat, csak hogy tudjuk mennyit fogok felszedni :). És kérte, hogy ezentúl minden találkozásunkra hozzak vizeletet, mert majd tesztelünk. Hogy van-e benne fehérje vagy vér, ami aggodalomra adhat okot.
Még gyorsan átszaladtam a háziorvoshoz, Szerencsére nem volt ott senki. Azonnal két beutalót kaptam a laborba :), és minden további nélkül rákerült a toxoplazma is. Sőt, azt mondta a doktornő, hogy még kicsivel több vizsgálatot is kért, mint ami szükséges lenne, de csak azért mert először vagyok nála, és ő szeret mindent látni. Ő is szimpatikus volt.
A hét végére elfáradtam. Szerencsére a következő héten csak egy labor vizsgálatom van, meg az új nőgyógyász. Addig pihenek :)

Első vizsgálatok

Azonnal telefonáltam, hogy bejelentkezzek az orvosomhoz. Éppen Húsvét volt, a doktor úr szabadságon van, négy hét múlva van időpont. Teljesen elkeseredtem. Az asszisztensnő szorított nekem egy kis helyet a 3. héten. Egy kicsit jobb, de eléggé kétségbe voltam esve. Nem tudtam, hogy folytathatom-e a hastáncot, meg a fitnesz edzéseket. Főleg hogy 4 hét múlva fellépésünk van, amire már hónapok óta készülünk. Azért aggódtam annyira, mert a hastánc tanárnőm akkor 7 hónapos terhes volt, és ő annyira rosszul volt az első trimeszterben, hogy nem táncolhatott. Egy kedves barátnőm pedig épp a 2. hónapban járt, neki feküdnie kellett. Persze tudom, hogy mindenki és minden terhesség más, de két ilyen közeli példával szerintem mindenki megrémült volna :). Szerencsére azért volt még támaszom. Az egyik barátnőm hastáncról dupla anyuka. Ő megnyugtatott, azt mondta annyit táncoljak és mozogjak, amennyi jól esik, a babának nem lesz baja. Meg aztán volt az egyik reggeli TV műsorban pár perc erejéig szó a terhes hastáncról (a mi tanárnőnk táncolt a háttérben :) ), és ott is elhangzott, hogy hastáncolni a terhesség legelejétől a legvégéi, ameddig jól esik nyugodtan lehet. Így is tettem, a bemutató nagyon jól sikerült :)
Eljött a három hét múlva, megyek a dokihoz. Nagyon izgatott voltam. A doktor úr első tapintásra megállapítja, hogy bizony babát várunk. Megnéztük ultrahangon is. Láttuk a szívmozgást. Leírhatatlan az élmény. ..
Sajnos a doktor úrtól meg kellett válnom. Kb. 10 éve költöztem el Pesterzsébetről, ahol a doktor úr rendel, méghozzá egész messzire, Dunakeszire. De hát ki szereti váltogatni az orvosait, főleg a nőgyógyászát. Most viszont eljött az ideje. Ennek két oka is volt. Az egyik, hogy nem szerettem volna havi 1-2 alkalommal másfél órát utazgatni egy 15 perces vizsgálat miatt. Másrészt meg szülni sem szerettem volna a Dél-Pesti kórházban. Leginkább azért, mert messze van tőlünk meg a családomtól, másrészt mert a kórház se győzött meg arról, hogy nekem feltétlenül ott kell szülnöm. Naivan azt gondoltam, hogy a doktor úr majd ajánl valakit. Hát elég nagy csalódás volt. Mindenáron meg akart győzni arról, hogy maradjak nála és a kórháznál. És ez elég antipatikus volt :( Aztán meg ellátott néhány jó tanáccsal. Ne fessek hajat, mert az ammónia felszívódik a fejbőrön keresztül és ez nem jó (itt jutott eszembe, hogy mi van a tusfürdővel, a testápolóval meg a többi kozmetikummal, azokban vajon mi van?). Ne menjek szoláriumba (amúgy is a napfény híve vagyok inkább :) ), és ne menjek 32 °C-nál melegebb vízbe, még a fürdőkádat is kerüljem. Elmondta, hogy nyugodtan folytathatom azt az aktivitást, amit eddig (nem is említettem, hogy ez hastánc :) ).Ezen kívül pedig a kezembe nyomott a Down-kór szűrésről egy prospektust. Felhívta a figyelmemet, hogy ezt bizony csak a kórházban tudják elvégezni, úgyhogy nem fogom megúszni az utazást. A 12. hét vége felé volt repülőjegyünk Párizsba. Megkérdeztem, hogy ez probléma-e, mert a repülésről is hall az ember mindenféle rémhíreket. Szerencsére azt mondta ez nem probléma, de hogy előtte feltétlenül csináltassuk meg a Down-kór szűrést. Felírta még, hogy milyen laborvizsgálatokat kell elvégezni. Elkezdte magyarázni, hogy kórházban hová kell mennem ezzel, de felhívtam a figyelmét arra, hogy főleg reggel éhgyomorra nem fogok másfél órát utazni a labor miatt, miközben azt meg tudják csinálni helyben is. Ezt el is fogadta :) még gyorsan rákérdeztem a toxoplazmára. Mert nekünk is van cicánk, anyuéknak meg kettő is van. Válasz csak annyi, hogy ő még nem találkozott olyan esettel, ahol ez előfordult volna, és ne foglalkozzak vele. Hát jó.
Később beszéltem a barátnőmmel. Minden egyes mondata után egyre kevésbé volt szimpatikus a doktor úr. A vizsgálattal nem volt semmi probléma, a tapintásos megállapítás és az ultrahang is megvolt. Mondott három dolgot, amit ne csináljak, ez is jó volt, de minden másról elfeledkezett. Például arról, hogy a 12. hétig jelentkeznem kell a területileg illetékes védőnőnél, aki kiállítja a kiskönyvemet. Mert minden egyes vizsgálat bekerül ide 8védőnőnél pl. legalább 4x meg kell jelenni), és e nélkül nem részesülhetek szociális támogatásban (pici apróság, tényleg). Hogy a laborvizsgálatokra a háziorvos ad beutalót, vagyis hozzá is el kell mennem. Hogy a Down-kór szűrés nem kötelező 35 év alatti anyukáknál. Utána is néztem. A 12. heti genetikai ultrahangon van nyaki redő mérés. Ha ez az érték meghaladja a 2,5 cm-t akkor valószínűsíthető, hogy a baba Down-kóros. Ez a mérés 80%-os biztonsággal szűr. Persze erre sokan azt mondják, hogy ez nem 100%. De a vérvizsgálat, ami amúgy 35 év alatt nem TB támogatott és ezért nem is olcsó (10.000-25.000 között láttam árakat) is csak 90%-os! Itt éreztem azt, hogy biztosan nem megyek vissza ehhez az orvoshoz, keresnem kell másikat. És van erre 3 hetem.